Mekkora a baj? Mi az „ökológiai válság” a hit, Isten-ember-természet kapcsolatában? Minek a válsága ez? Mit kezdhetünk a meglévő tudásunkkal? Mit kezdhetünk az ember megnövekedett hatalmával? Hogyan fordítható az ökológiai válság okán érzett rémület egy új egyensúly keresésévé? Miben más a hitből fakadó válasz a környezetvédő aktivizmustól? (És mit tanulhatunk mégis az aktivista környezetvédőktől?)

Időpontok, témák: 

2019. október 3. Problémafelvetés – küldetés „Ádám, hol vagy?” Ter 3,9    

2019.  november 14. Tanulás – felkészülés „Építs bárkát!” Ter 6,14    

2019.  december 5. Élelmiszertermelés és elosztás „Ti adjatok nekik enni!” Mk 6,37    

2020.  február 6. Energia “Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van.” Mt 25,8

2020.  március 5. Gazdaság  „Ahol a kincsed, ott a szíved is!” Mt 6,21

2020. április 2. Állampolgári részvétel „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni” Lk 19,40

Az október 3-i program:

Problémafelvetés - küldetés - “Ádám, hol vagy?” 

Köszöntő, bevezető gondolatok - Sajgó Szabolcs SJ: Mi dolgunk közös otthonunkkal? Mire vállalkozunk együtt e sorozatban?

A fenntarthatatlanság rövid története - Dr. Kuslits Béla, Corvinus egyetem doktori iskola

Ökológia válság és a keresztény hitünk - Nobilis Márió atya, Sapientia Hittudományi Főiskola

Beszélgetés, Felhívás a közös útra.

2020 júniusában lesz öt éves a korszakalkotó jelentőségű vatikáni dokumentum – a környezet-, és természetvédelmi célokhoz és feladatokhoz nagyon erősen kötődő – Laudato si kezdetű enciklika.

Az enciklika a természet értékének megbecsülésével foglalkozik, és sajátos jelentősége abban áll, hogy ráirányítja a hívők figyelmét a környezet elemeivel való bánásmódra, amiben még mindig a pénz játssza a főszerepet. Másrészt az enciklika megjelenésének időzítése is fontos abból a szempontból, hogy körülbelül fél évvel előzi meg az az ENSZ 2015. november 30. – december 21. között tervezett párizsi környezetvédelmi világkonferenciáját, melynek zárásakor mindenképp szükséges eljutni egy komoly lépéseket tartalmazó éghajlatváltozási keretegyezmény aláírásához.

A Laudatio si szerzőjének nem titkolt szándéka az írásával az erre irányuló erőfeszítések ösztönzése. Az enciklika emberiségnek adott egyik fontos üzenete, hogy lépjünk ki az önpusztítás spiráljából.

Marcelo Sánchez Sorondo püspök, a Pápai Tudományos és Társadalomtudományi Akadémiák elnöke kiemelte, hogy a pápa szándéka szerint az enciklika elsősorban szociális témákról és a társadalmi igazságosság kérdéseiről szól, amelyek között jelentős szerep jut a környezetvédelemnek.

A környezet azért kap benne kiemelt jelntőséget, mert az is része Isten teremtésének, ezzel Assisi Szent Ferenc lelkületét idézi, aki a természetben a megváltás szépségét látja.

Ezen dokumentum szellemiségében készítjük elő az enciklika megjelenésének évfordulóját, egy ugyanancsak 2015-ben született alkotás: a Demain (Holnap) című francia dokumentumfilm tematikáját követve.

A film alaptézise – melyet komoly szakértők kutatásai támasztanak alá –, hogy az emberiség egy része még a 21. század vége előtt kipusztulhat. Cyril Dion és Mélanie Laurent utazásra indul és tíz különböző országban vizsgálódik, hogy megtalálják, mi vezet a katasztrófához, és mindenekelőtt, hogyan lehet elkerülni azt. Miként lehet az különböző fikciókban, disztópiákban bemutatott apokalipszis helyett pozitív jövőképet állítani civilizációnk elé. Nem elméleti megoldásokat keresenk, hanem a lehető leggyakorlatiasabb reménykeltő kezdeményezéseket veszik sorra. Útjuk során találkoztak újítókkal, akik újra felfedezték a mezőgazdaságot, az energiatermelést és felhasználást, a gazdaságot, a demokráciát és az oktatást. Bemutatják az összefogást, ahogy dolgoznak, és próbálják kitalálni, milyen lehet a közeljövő világa.

A fenntarthatóság, környezetvédelem, természetvédelem kifejezések egyházi szóhasználatban: teremtésvédelem.

Ebben a témakörében szervezett hat részes programsorozatunk témái:

– problémafelvetés

– tanulás

– élelmezés

– energia

– helyi gazdaság/pénz

– állampolgári részvétel

A 6 előadás (páratlan alkalmak) a film részleteinek levetítésével kezdődik. Ezt követően folytatódnak két rövid, a témában elhangzó előadással, immár magyar vonatkozásban, utána pedig olyan hazai személyeket szólaltatunk meg, akik az adott pozitív gyakorlatokat megtestesítik, ismerik, sikerrel végzik.

Ezen alkalmakon nem kizárólag frontális előadások/panelbeszélgetések zajlanak (az előadókhoz intézett vitakérdésekkel) tehát, hanem a programot úgy tervezzük meg, hogy a 2 óra során a közönség maga is kap kérdéseket, feladatokat. Reflexióra, illetve páros/csoportos eszmecserére hívjuk meg őket. Az interaktivitás célja, hogy ne puszta befogadói legyenek a hallottaknak, hanem saját helyzetükre, kérdéseikre, kétségeikre tudjanak reflektálni. Az interaktivitás révén egyrészt a résztvevőket nem hagyjuk teljesen magukra, másrészt bevonódásuk révén talán a programsorozat iránti elkötelezettségüket és visszatérő részvételük esélyét is növelhetjük. 

Nemcsak az előadások végén, hanem azok szüneteiben is lesz lehetőségük érdeklődő, tisztázó kérdéseiket feltenniük. Számos olyan módszert is felhasználunk, melyekkel az interaktivitást erősítjük: kérdőívek, álláspontok felmérése, csoportalakítások álláspontok szerint.

Az ökoműhelyek (páros számú alkalmak) gyakorlati jellegűek, az úgynevezett ‘Ökokörök’ módszertanát követik. Az egyes alkalmak ugyancsak a film részleteinek levetítésével kezdődnek. Ezután a résztvevők köröket alkotnak, és kiscsoportban beszélik át a témákat szakemberek vezetésével.

Az előadás jellegű programokról video-, és audiofelvétel készül, melyet mindenki számára hozzáférhetővé teszünk.

Ökoműhely időpontok: október 17., november 21., december 12., február 20., március 19., április 23.