Jelenleg nincs olyan időpont, amire jelentkezni lehet.
2010-ben az úgynevezett Arab tavasz háborús, forradalmi, változásokat hozó eseményei láncreakciót váltottak ki kezdetben Észak-Afrikában, majd az arab világ számos országában. Részben e Tunéziában indult dominó-effektus hatására, 2011-ben háború tört ki Szíriában, mélyen megosztva, egymás ellen fordítva az ország politikai, vallási és civil szereplőit. Fegyveres összecsapások kezdődtek, amelyek aztán az egész országra kiterjedtek, de különösen az északi és keleti területekre. Dara, Homsz, Tartusz, Palmüra, Damaszkusz és Rakka városai, ókori emlékei az elsők között kerültek a drámai események középpontjába. Nemritkán teljes városrészek semmisültek meg, a polgári lakosság súlyos támadásokat szenvedett. Aleppó korábban virágzó metropoliszának keleti részét szinte porig bombázták. A közel 5 milliós város lakossága 2 millióra zsugorodott.
Mára jóllehet a Bassár el-Aszad államelnökhöz tartozó szíriai kormányerők (a nyugati érdeklődő-aggódó közvéleményt megosztó módon) a várost és az ország jelentős részét visszafoglalták és kontroll alatt tartják, de Aleppó vagy Homsz hatalmas kiterjedésű romvárosainak „szellemfalai” között még mindig előfordulnak fegyveres összecsapások. Valamint rengeteg az akna, a fel nem robbant gránát, lövedék; az épületek omladoznak, emeletek hullnak alá egy-egy nagyobb esőzést követően. Sok a sérült – ellátásuk azonban annál bizonytalanabb. Aleppó keleti részében egészségügyi, higiénés szolgáltatás, víz, villany a mai napig nincs, vagy erősen hiányos. Az orvosok, az ápolók, egészségügyi és más szakemberek a támadások áldozataivá váltak, vagy a gyakran havi 30 dolláros fizetéssel járó állások helyett otthonaik elhagyására kényszerültek: külső vagy belső menekültek lettek. A jelen törékeny, a jövő bizonytalan. A világ jelentős részét pedig túlságosan elfoglalja a vita, a vélelmezett bűnösök, politikai és vallási szereplők külső értékelése.
E fotókiállításban Solymári Dániel humanitárius szakember, publicista és Bielik István fotóriporter közös sorozata igyekszik közelebb hozni az eseményeket és szolgálni a jobb megértést. A két sorozat egységet, egymásra épülő ívet rajzol. Az alkotók képei, jóllehet eltérő időben és indíttatásból készültek, egységes ívet alkotnak. Bielik István képei a szíriai polgárháború egyik legaktívabb időszakában készültek és hozzák közel a háború szereplői által megélt, elszenvedett borzalmakat. Képein szinte minden esetben emberi szereplők láthatók: harcoló katonák vagy a harcok által kárvallott sérülékeny lakosság. Gyermekek, idősek, szülők, bajtársaikat veszített katonák. Megjelenik a fájdalom, gyász, szenvedés, egy éppen zajló háború véres valósága. Solymári Dániel képek ennek mintegy időbeli és folyamatbeli folytatása. Amíg Bielik István képein jellemzően emberek, a háború szereplői szerepelnek, addig Solymári Dániel fotóin mindaz, amit a drámai események ,,maguk mögött” hagytak: üres utcák, düledező, omladozó házak, szétlőtt terek; az élet, egy vitális és virágzó város egykori elemei. Későbbi képein azonban megjelenik az újrakezdés reménye. Amíg István képei jellemzően sötétebb tónusúak, Dániel anyagában már ott a napfény, mosoly, a béke és egy új élet hite. Képei az üres tereken túl az élettel újra megtelő lakásokat, helyszíneket mutatják be. Tartalma és kerete a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által Aleppóban elkezdett karitatív munka, amely az ország egy talán új fejezetében vezet. A két alkotó képeit az ,,úton lévés”, ,,úton-lét” szimbóluma kapcsolja össze: egy háborús országban területen a közlekedés nagyon nehéz. A folyamatosan mozgó frontvonalak miatt az utak is naponta változnak. Egy hely elérése ezért órákkal, napokkal hosszabbodhat. Illetve mindkét alkotót – ahogyan a háború kárvallottjait, a menekülteket is – a folyamatos és monoton úton lét határozza meg.
Alkotók
Bielik István, fotóriporter
István 1985-ben született Budapesten. 2007 nyarán került a Népszavához, mint gyakornok, itt sajátította el a szakma fortélyait, 2008-tól a lap külsős, majd belső munkatársa volt. 2014-ben egy évig az Origo fotósaként dolgozott. 2017-től a 24.hu fotórovat-vezetője. Ugyanebben az évben a Nők Lapja külsős fotósaként kezdett dolgozni. 2018 nyarától szabadúszó, a 24.hu külsős munkatársa. Munkáját rangos elismerésekkel jutalmazták: 2014-ben ő nyerte a 32. Magyar Sajtófotó Pályázat nagydíját a szír polgárháborúban készített fotósorozatért. 2015-ben tudósított a kelet-ukrajnai konfliktusról, valamint az Európán átívelő menekültválságról, ebben az évben beválogatták a World Press Photo Organization — Joop Swart mesterkurzusára, amit Amszterdamban tartottak. 2018-ban Hemző Károly-díjjal jutalmazták igényes formai nyelven megvalósított, komoly társadalmi érzékenységről árulkodó sorozataiért
Solymári Dániel, humanitárius szakember, publicista
Dániel 1982-ben született Budapesten. Tanulmányait Magyarországon majd az Egyesült Királyságban végezte teológiai és nemzetközi kapcsolatok szakokon, jelenleg doktori hallgató. Szakterülete a nemzetközi segélyezés, a szubszaharai Afrika, a migráció. Négy kontinensen dolgozott ember és természet okozta krízisekben, nyomortelepeken, menekülttáborokban valamint polgárháborúk során. Fő hivatásának az emberi ,,peremvidékek” felzárkóztatását, a magukra hagyottak méltóbb életkörülményeinek megteremtését, valamit mindezekre történő képes, írásos reflexiót tekinti. Újságíró, publicista. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatinak vezetője, a Szuverén Máltai Lovagrend és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szociális és társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottságának tagja.
Kampány a szíriai háború kárvallottjaiért. Bővebben: http://sziria.maltai.hu/