Horváth Márk, a Vaskakas Bábszínház bábművésze régi gyermekkori emlékeiből kiindulva alkotta meg személyes történetét, amit a mesélhetőség kedvéért passiójátékba ágyazott.

Az előadásban három ember viszonya jelenik meg a Kálváriához: a naiv hittel rendelkező ministránsfiúé, a Mester passióját végigjátszó ácsé, és Horváth Márké.

Az Egyszemélyes Passió trailere megtekinthető itt:  https://www.youtube.com/watch?v=OIzIayGq-q8  

Mi köze Szűz Máriának a marionett elnevezéshez?- Borda Máté interjúja Rády Sándorral a Papagenoban

Horváth Márk bábművész szakmai bemutatkozása:

Nagykanizsáról származom, ahol általános iskolában és gimnáziumban is sokat foglalkoztam előadóművészettel. 2012-ben felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szak bábszínművész szakirányára, ahol 2017-ben diplomáztam. Szakdolgozatomban (Báb a szakrális színházban, avagy mitől bábszínház a katolikus liturgia) kezdtem kutatni a szakrális színházi jelenséget.

Szakdolgozati témakörömmel összekapcsolódott diplomamunkám, ugyanis egy hagyományos alapokon nyugvó, de egyszemélyes, felnőtteknek szóló, bábos passiójátékot szerkesztettem, amit a bemutató óta többször is játszottam honi fesztiválokon (Szárnyas Sárkány Fesztivál, Öt Templom Fesztivál, Templomi Bábjátékos Találkozó, Párbeszéd Háza „Belvárosi csend” műsorsorozat). Mindemellett bábtervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozom, így egy saját előadás létrehozásánál minden részmunkafolyamatot felügyelek. Jelenleg a győri Vaskakas Bábszínház társulatának tagja vagyok, viszont dolgoztam korábban a kecskeméti Ciróka Bábszínházban, illetve Budapesten a Budapest Bábszínházban, valamint egyéb budapesti alternatív és független társulatoknál alkalmi előadóként, vagy tervezőként.
 

Kutatásaim a szakrális színház irányában folytatódtak a szakdolgozat megvédése után is. Jelenleg kiadásra vár egy, három kortárs betlehemes előadást összehasonlító elemzésem az ArtLimes magazinnál, illetve a jövő évad első felében szeretném színpadra állítani saját karácsonyi misztériumdrámámat "Leszállt az ég dicső királya" címmel. Továbbra is érdekel, hogy a liturgikus elemeket használó szertartásszínház, hogyan lesz élő és valódi színházi élményt nyújtó produkció, nem pedig egy adott jelrendszer felmutatása, majd kötelező magyarázása.