Útkeresés a szegénységben

Álmok és valóság találkozása

Érintődés, felismerés és felelősség

„Szent ez a hely, ahol állsz”

SZABÓ LÁSZLÓ SchP

„1995-ben érettségiztem, majd rá egy évre beléptem a piarista rendbe, ahol 1997-ig novícius voltam. Ezt követően Budapesten teológiát tanultam, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Sapientián szereztem magyar-hittan szakos tanári diplomát.

2003-ban szenteltek pappá, előtte egy évvel korábban tettem örökfogadalmat.”

„Az egyetem elvégzését követően magyartanár, majd osztályfőnök lettem, nem sokra rá pedig igazgatóhelyettes és végül igazgató, amely tisztséget 3,5 évig töltöttem be. A gödi igazgatóságot követően alkalmam volt egy fél évig gondolkodni az előttem álló feladatokról, lehetséges utakról. Ekkor született meg bennem az a gondolat és igény, hogy szeretnék huzamosabb ideig cigányok közt élni „életvitelszerűen”. Így találtunk rá a Molnár Gál Bélához köthető balajti misszióra Edelény mellett. Bélát a Piarista Pedagógiai Napokról ismertük már, aki nős diakónusként egyházi közösséget szervez immár hat éve. Az ő munkájába kapcsolódtam be „káplánként”. Ott éltem Edelényben a plébánostól kapott kis lakásban, amely a cigánynegyeddel határos utcában volt található. 2012 március 25-ét írtuk,Gyümölcsoltó Boldogasszony napját, mikor ez a szakasz elkezdődött…”

„Ez az időszak négy hónapot jelentett, amely alatt építettünk egy kápolnát is a korábbi iskolaépület átalakításával. A kétkezi munkában a helyi cigány férfiak és magam is részt vettünk. A kápolna a folyamatosan épülő közösséget szimbolizálta számunkra, amelyet elmenetelemkor egy nagyszabású ünnep alkalmával megáldott az Érsek atya. Mély hálát éreztem az Úristen iránt, hogy részesévé tett e születési folyamatnak. Életem talán legszebb szakaszaként gondolok vissza rá, amely igazából megnyitott engem, s lelkessé tett. Örömmel töltött el az a megtapasztalás is, hogy a cigánysággal kapcsolatos törekvéseimmel nem vagyok egyedül a renden belül.”

„Ez a törekvés miben mutatkozott meg a piaristák részéről?

Évek óta kimondott vágy, hogy a romákkal és a mélyszegénységben élőkkel komoly szinten szeretnénk foglalkozni. Elkezdődött egy kétéves „szülési folyamat” szegedi házfőnökségem alatt a hogyan,miként és hol kérdésében. Végül több felmerült lehetőség (Borsod, Kanizsa környéke stb.) után Sátoraljaújhely mellett döntöttünk egyfelől azért, mert komoly gyökerekkel rendelkezünk e helyen; van egy templomunk egy ragaszkodó, minket szerető közösséggel, egy működő jelenlétünk a kollégium formájában. A városban jól ismerik a piarista rendet, földekkel is rendelkezünk…Emellett Sátoraljaújhelyen nem kis létszámban élnek cigányok, akiket eddig még az egyház részéről nem szólítottak meg. Úgy érzem, bármit teszünk, azzal látható és hallható módon gyógyírt keresünk és nyújtunk a társadalom egyik sebére.”

piarista.hu: Szabó László SP: Gyógyírt kívánunk nyújtani egy komoly társadalmi sebre

Szabó László SP, a Piarista Rend Magyar Tartománya sátoraljaújhelyi missziójának vezetője, a sátoraljaújhelyi Nagyboldogasszony Templom templomigazgatója a hátrányos helyzetű, illetve mélyszegénységben élő fiatalok körében végzett oktató-nevelő tevékenységéért Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Cikk az eseményről: Kitüntették Lukács László és Szabó László piarista szerzeteseket 

Szabó István piarista atya kapta meg 2017-ben a Bács-Kiskun megyei Príma Díjat.

Szabó István SchP:

"Ismerjék meg egymást a különböző etnikumokhoz tartozó emberek, ünnepeljenek közösen, figyeljenek egymásra kellő érzékenységgel – így gyógyulhat egy társadalmi seb" (Magyar Kurír - Szabó László piarista az elesettekkel való foglalkozásról)

"Hiszünk a melléállás, a személyes figyelem és jelenlét erejében." (Magyar Kurír - Mentorprogramot indítottak Sátoraljaújhelyen a piaristák)

"Barátságot akarunk kötni egymással, barátságban akarunk lenni a világgal, és barátságot keresünk az Istennel. Jel akarunk lenni a világban, ami arról szól, hogy Isten országa itt van közöttünk."

"Minden egyes találkoyásban az életet tudjuk ünnepelni." 

A Jezsuita Roma Szakkollégiumhoz tartozó hallgatókat kérdeztük:

Egy barátod október 17. 19 órára mozit szervez. Mi az a mondat, amivel motiválni tudod arra, hogy Ő is inkább az ebben az időpontban kezdődő műhely mellett tegye le a voksát?  

♦ Azért jöjjön el inkább ide, mert itt fontos társadalmi kérdéseket feszegetünk, s próbáljuk közösen rá megtalálni a választ.

♦ Azért jöjjön el inkább ide, mert a legjobb dolog átélni ezeken a műhelyeken a valódiságot. Hogy mit értek ez alatt? Nincsen konkrét magyarázat ezt érezni kell. Érezni kell, hogy Isten mindenkit ugyanúgy szeret, mindegy hogy fekete, fehér vagy kissé barna színű az ember. Betekintést nyerhetnek a cigány emberek gondolkodásába és talán választ is kaphatnak olyan kérdésre ami előtt értetlenkedve állnak.   

Szerinted milyen erőforrások vannak a cigány kultúrában, melyek az egyház sokszínűségét tudják növelni?  

♦  Talán a hit, a karizmatikus jelenlét, a közösség és az összetartás, a család iránti hatalmas szeretet.   

Szerinted hogyan tudná elősegíteni az egyház a cigány testvérek befogadását? 

♦ Szerintem az egyház úgy tudná elősegíteni a cigány testvérek befogadását, ha az embereknek megfelelően közvetítik, hogy Isten nem személyválogató, minden embert a saját képére teremtett, s Krisztusban mindenki egyenlő. Továbbá szerintem az egyházi embereket érdemes lenne kiképezni a cigánysággal való megfelelő foglalkozásra is (cigányokat is bevonva), hogy a cigánymisszió egészen nagy méreteket öltsön, s hogy teljesítsék azt a feladatot, amire az Úr elküldte őket-mégpedig-, hogy örömhírt vigyenek a szegényeknek. :)    

♦ Az egyenlőség és a szolidaritás hirdetése a legfontosabb. Nem lehetünk és nem is vagyunk különbözőek. Isten mindenkit egyformán szeret és el kell hinniük az embereknek, hogy ők is képesek lehetnek arra, hogy feltétlen szeretetet hirdessenek. 

Cigánypasztorációs műhely III.

Időpont: november 21. 19:00

Meghívott vendég: Durkó Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház országos cigánymissziójának vezetője