“Fiam, tudod, hogy én nem szeretem a jezsuitákat. Téged is csak azért vettelek fel az Egyházmegyébe, mert a dispersia (szétszóratás) előtt is itt dolgoztál.” “Tudom…” - Beszélgetés Shvoy Lajos székesfehérvári püspök és Tamás János jezsuita között az 1960-as években. Makkosmária háztörténete (Historia Domus) örökítette meg a beszélgetést. (203. o.)
Az évszázados romjaiból csak a II. világháború után újjáépített makkosmáriai kegyhelyet négy és fél évtizeden át jezsuiták gondozták. Ebből harmincnégy esztendeig P. Tamás János SJ, aki emellett két ízben is betöltötte az 1950 után Magyarországon maradt, illegálisan működő jezsuiták tartományfőnöki tisztségét. Szolgálati helye így a szétszóratásban élő közösség egyfajta lelki központjának is számított. A nagyrészt általa írt makkosmáriai "háztörténet" most bemutatásra kerülő kiadását olvasva ezért nemcsak a kegyhely történetében merülhetünk el, hanem bepillantást nyerhetünk a magyarországi jezsuiták, sőt az egész katolikus egyház hányattatott évtizedeinek történetébe.
Jelenleg nincs olyan időpont, amire jelentkezni lehet.
Mivel a járványhelyzetre tekintettel a rendezvényeink befogadóképessége limitált, a részvétel előzetes jelentkezéshez (regisztráció) kötött, amelyet a fenti opciók valamelyikére kattintva tehet meg.
Kerekasztal-beszélgetés
Résztvevők:
Dr. Kőrösné Herein Mária középiskolai tanár, a St. Gerhard Werk (Magyarországi Katolikus Németek Egyesülete) alelnöke
Dr. Salamin András mérnök-matematikus, helytörténész
Siptár Dániel igazgató, JTMR Levéltár
A rendezvény házigazdája: Sajgó Szabolcs SJ
„A makkosmáriai Angyalok Királynéja tiszteletére felszentelt kegytemplom hiteles története a XVIII. századba nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.” (forrás: jezsuita.hu)
A trilógia kötetei (az első, 2018-ban megjelent könyvből az 1748-1784 közötti, a második, 2019-es kiadású könyvből a XVIII-XIX. századi, a befejező részből az 1951-1996 közötti időszak történéseit ismerhetjük meg) átfogó képet adnak a kegyhely három évszázadáról. Makkos Mária (a mai helyesírás szerint Makkosmária) történetének most bemutatásra kerülő, harmadik kötete az eredetileg szeptemberre tervezett 52. Budapesti Eucharisztikus Kongresszus alkalmából jelent meg.
A részvétel alapvetően ingyenes, de kérjük, hogy lehetőségeihez mérten előzetes vagy helyszíni adományával támogassa a program megvalósulását.
A templom történetéről részletesen itt olvashatnak:
https://jezsuita.hu/a-makkosmariai-angyalok-kiralyneja-kegytemplom-es-a-jezsuitak/
A kegyhely keletkezésének legendája:
http://www.karpatmedence.net/szellemi-neprajz/monda/814-makkos-maria-kegyhely-keletkezese
Számunkra a vendégek biztonsága a legfontosabb, ezért igyekszünk megteremteni a lehetőségekhez képest legideálisabb körülményeket az eseményekhez, ehhez azonban az Önök együttműködésére is szükség van. Éppen ezért arra kérünk mindenkit, hogy úgy figyeljenek egymásra, ahogy azt mi is tesszük majd! Segítségül ehhez összeállítottunk egy listát, amelyet érdemes szem előtt tartani, ha úgy tervezik, részt vesznek a programunkon.
A helyzetnek megfelelően folyamatosan frissülő tájékoztató itt követhető nyomon: https://parbeszedhaza.hu/blog/tajekoztato-vendegeink-szamara
Köszönjük megértésüket, támogatásukat!
