A részvétel előzetes regisztrációhóz kötött. Regisztráció itt, a Jelentkezem gombra kattintva indítható.

Sorozatunk filmek és beszélgetések metszeteiben születik, alakul. Nem Jézus történeti személyét, hanem a Krisztus ihlette megváltás-utak vászonra fogalmazásait tárja fel, mindezt folyamatosan társadalmunk változásairól, folyamatairól szóló beszédterek közé helyezve. A vetítések utáni beszélgetésekben, a kultúra és a vallás szerves egységében a politika, a gazdaság, a tudomány, a művészet és más részrendszerek avatott és ismert képviselői osztják meg gondolataikat az aktuális film által felvetett társadalmi folyamatokról.

A filmművészek filmjeikkel, a meghívott vendégek véleményeikkel hozzák létre a beszélgetés-tereket. Vetítések és beszélgetések minden hónap utolsó keddjén.

Február 26-án a beszélgetés témája: az idegen és én (individum és szolidaritás)

A filmvetítés utáni beszélgetés vendége: Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke

Kísérőfilm: Én, Daniel Blake (r. Ken Loach) 2016, 100'

Ken Loach filmjeiben nincs nyomulás, csinnadratta, hisztéria, nincs öncélú helyezkedés, hangoskodás. Csendes, sokszor eseménytelennek tűnő képsorok, teljesen hétköznapi alakok és életek. Loach szereti az egyszerű embereket, akik persze csak papíron egyszerűek, hiszen egy angliai fizikai munkás, vagy egy gyerekeivel és sorsával vergődő éppúgy nem egyszerű, ahogyan a naplemente sem az – értelme van minden emberi életnek, kósza széfújásnak. Loachnál ugyan nincsenek természetfölötti csatornák, rendszerek, nála a kővalóság, a lakótelepek, a soha senki által meg nem örökített „senkik” játszák a főszerepet, mégis minden filmjét áthatja az a bölcs távlat, amit, ha nem lenne szégyen szóba hozni, szeretetnek, együttérzésnek is nevezhetnénk. Mondhatnánk tehát, hogy szociálisan érzékeny – mondhatnánk, de egy ilyen közhelytől Loach is rosszul érezné magát. Az Én, Daniel Blake angol-francia-belga filmdráma (2016) százperces küszködés azért, hogy értelme legyen mindennek; akár a látszólag egyszerű dolgoknak, sorsoknak egy olyan rideg valóságban, amit az európai ember épített magának, hogy kizárhassa életéből az életét fel- és kiforgató távlatokat. Loach nem betonozza be az eget, de kintről egyelőre csak hideg szél fúj – nem megnyugtató helyzet... (Lázár Kovács Ákos)

Házigazda:  Lázár kovács Ákos médiakutató és Sajgó Szabolcs SJ