A Vászonkrisztus filmklub hatodik alkalmán egy valóban krisztusi alakot láttunk a filmvásznon. Buñuel Nazarín című filmjében egy szentéletű pap történetét követhettük nyomon, akit az evangéliumi értékek követése a világi és az egyházi hatalommal is konfliktusba kever, miközben két fő követője is kudarcot vall, amint egyedül marad.
Borda Máté reflexiója
Nonfiguratív munkáit először bizalmatlanul méregetjük. Tekintetünk átsiklik egyikről a másikra. Értetlenkedünk, talán még ellen is állunk. Azután egy ponton elcsendesedünk, és átengedjük magunkat a képeknek. És akkor egyszer csak beszédessé válnak, megindítván bennünk egy választ, amely nemcsak a bámulaté vagy a csodálkozásé, hanem valami mély, kezdődő megértésé és szereteté.
Borda Máté reflexiója
Mindenkinek a hóna alá kell nyúlni egyszer – hangzik el az Én, Daniel Blake című sokat díjazott brit filmben. De kinek a feladata mások megsegítése? Az államé? A közösségé? Mit jelent a szegénység, és mit a nyomorúság? Ezekre a kérdésekre keresett választ Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a házigazda Sajgó atyával és a közönséggel közösen a Vászonkrisztus filmklub legutóbbi alkalmán a Párbeszéd Házában.
Jobbágy András reflexiója
Stoma Parker amerikai jógamester volt a Párbeszéd Háza vendége február 22-én. A beszélgetés apropója Az út megtisztítása címmel magyarul most megjelent könyve volt. És valóban erről is beszélt: az Istenhez vezető út megtisztításáról, azaz arról, hogy mit tehetünk mi, hogy előkészítsük magunkat a kegyelem befogadására.
Borda Máté reflexiója
Szabó Ferenc atya mesélt életéről február 18-án este a Párbeszéd Házában. Megelevenedett a 20. század második fele, Mindszenty, a kommunizmus, a Szentszék keleti politikája, de egyúttal Ágoston, Pascal, Buber, Berzsenyi mélységes és gyönyörű szavai is. Ez a két világ, pontosabban a világ és az azon túli egyesül Ferenc atya gondolkodásában. És talán leginkább ezt: a szabadon szárnyaló gondolkodást tanulhatjuk el tőle, fiatalok.
Borda Máté reflexiója
