Egy időben és térben is messzi világba érezhettünk bele szeptember 22-én, szombat este a Párbeszéd Házában. A barokkot ismerjük, egyeseknek napi táplálékot jelent, és Dél-Amerika sem idegen, bár Buenos Airesnél nem sok távolabbi városba repülhetünk Budapestről...
A minap Niklaus Brantschen svájci jezsuita zen mester tartott meditációt a Párbeszéd Házában; az est kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott arról, összeegyeztethető-e a buddhizmus a kereszténységgel, és egyáltalán valaki egyszerre lehet-e két vallás követője. Borda Máté szubjektív beszámolója.
Ferenc pápa a gendert két éve a család ellenségének nevezte. De mit értett a kifejezésen? A világ több katolikus, köztük jezsuita egyetemén jelen van a „társadalmi nemek tudománya”. De mit is oktatnak ott? A témához Kopp Mária megfontolásaival közelítünk. Szőnyi Szilárd írása.
Miután Ignác felgyógyult sebesüléséből és elhagyta Loyolát, először Montserratba ment, majd Manresában egy domonkos kolostorban töltött egy rendkívül nehéz, átformáló évet. A szenvedésekkel, kísértésekkel teli időszak után egyszer csak más, vigasztaló módon kezdte megtapasztalni Istent. Így emlékezett erre élete végéhez közeledve A Zarándok elbeszélésében:
Amikor a július-augusztusi dupla számot (Jézus bevállalta) a szerkesztőség összeállította, még nem tudhatták, hogy a horvát labdarúgó válogatott ezüstérmet szerez a vb-n, és nem tudhatták, hogy milyen sok magyarból tör elő a horvát-szurkoló. 800 éves együttélés után a XX. század sok szempontból nehéz időszak volt a horvát-magyar szomszédságban. Most mégis örülni tudunk a sikerüknek! A horvátok bevállalták a bátor focit, mi, magyarok pedig bevállaljuk az érzéseinket! Tomcsányi László Keserédes együttélés című, a horvát-magyar kapcsolatok történetéről, a horvát-magyar kiegyezés 150 éves évfordukója kapcsán írt cikkéből idézünk:
