Sokat hallunk, beszélünk az egyház bűneiről, a világban működő bűnös struktúrákról. Ferenc pápa legújabb enciklikájában ezt írja: „Előnyben részesítek egy akár sebeket is kockáztató egyházat azzal szemben, amely fontos szerepe miatti aggodalmában bezárkózik saját eljárási ceremóniáiba.” Lehet ezt jól csinálni? Hogyan békülhet ki a karizma az intézménnyel? Tudjuk, ahol bűn van, ott működik a kegyelem is. Na, de hogyan?

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium idei szimpóziumát Szabad nők. Szabad? címmel rendezik meg.
A nőtematika ma hallgatólagosan a nem konzervatív, nem keresztény körök érdeklődésének középpontjában áll. Vajon mit kezdenek az olyan kérdésekkel a döntő többségükben konzervatív kötődésű, keresztény nők, mint ezek: Miben áll a nő szabadsága, az identitása? Hogy tekint a nő önmagára, és hogyan tekint rá a társadalom? Kétarcú-e a nő?
A vendégek között lesz Aczél Petra, Seres Mária, Szalai Piroska, Sík Endre, Molnár-Bánffy Kata, Lux Elvira, Lévai Anikó.
Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány, a nők közéleti szerepvállalásával illetve a magánéleti szerepével kapcsolatos jellemző idézetet, amelyek felvezetést jelenthetnek az izgalmas programra.

Az öreg a fiatalok szemében lúzer, aki nem tudja, mi a menő cucc, mi a menő zene, mi a menő partydrog. Az öreg nem érdekes. – Egy video terjed a világhálón, amely új megvilágításba helyezi a fiatalok és az idősek kapcsolatát.

„A Vatikán példa nélküli tilalmat rendelt el, mely szerint Priebke (Az 1944. március 24-én Róma mellett, Fosse Ardeatinében végrehajtott tömeggyilkosság egyik hóhéra. A szerk.) egyetlen római katolikus templomban sem temethető el, de egy katolikus szakadár csoport, a X. Szent Piusz Társaság felajánlotta, hogy megtartaná a szertartást” (BBC).