Nincs szükség figyelemben részesülő nyilvános eseményekre vagy nyilvánosságot kapó állásfoglalásokra ahhoz (bár ezekben sincs hiány), hogy előtérbe kerüljön a vallás és a politika, szűkebben a kereszténység és a politika viszonyának kérdése. A problémához természetesen számos érzelmi vonatkozás, politikai/ideológiai meggyőződés, kulturális igény és történelmi teher kapcsolódik, ami jócskán megnehezíti az árnyalt és körültekintő tájékozódást. Sajnálatos módon e téren többnyire csekély figyelemben részesülnek katolikus gondolkodók megfontolásai – pedig sokat tehetnének azért, hogy józanabb viszonyulás alakuljon ki a kereszténység és a politika bonyolult viszonyáról.

Roger Scruton angol konzervatív gondolkodó, aki majdnem áttért a katolikus hitre, de végül maradt anglikán, Iszom, tehát vagyok című könyvében kifejti: „a kiváló bor olyan kultúra eredménye, amelynek protestánsok, ateisták vagy a haladásban hívők nincsenek birtokában, mivel ennek a kultúrának a helyi istenek továbbélése a feltétele. A katolikus egyház egyik legnagyobb adománya Franciaország számára az, hogy menedéket nyújtott a vihar tépázta antik isteneknek, szentek és mártírok ruháiba öltöztette, és azzal a borral vidította fel őket, amelyet egykor ők hoztak le nekünk a mennyből.” Azaz: minden kis birtoknak, minden falunak, településnek, tájnak megvan a maga védőszentje, ami segíti a sokszínű lokális (bor)kultúra virágzását az uniformizálás ellenében. Ez alapján a szentek a hit emberközelivé tételében segítenek.

Miley Cyrus teendőinek listáján egy időre kipipálhatja az újabb botránykeltést. Van, aki csak nevet rajta, és az énekest hivatásváltásra ösztönözné, hiszen „az építőiparban mindig szükség van jó szakemberekre”. Van, aki művészetnek tekinti, és a Wrecking Ball-t elvonatkoztatottabb mondanivalóval tölti meg – „a klip egy szakításról szól, és egy szakítás fájdalmában mindenki meztelennek érzi magát”. Van, aki pedig egyszerűen csak felháborodik. Véleménye mindenesetre mindenkinek van róla, így ha igaz „a negatív reklám is reklám” képlet, Miley PR-szakembereinek nem szükséges sokat bíbelődni az új szám terjesztésével...

Az elmúlt száz évben – Trianon óta – nehéz jól, hosszú távon működő példát találni a távlatos, valódi...

Sorra kaptuk az apró mozaikdarabkákat róla. Az elmúlt hónapok híreiből, az egyházi és világi média anekdotákként terjedő történeteiből próbáltunk magunk számára egy egybefüggő képet alkotni Ferenc pápáról. Hiányzott azonban valami. Hiányzott az, amire a lelke mélyén mindenki kíváncsi volt: túl azon, amit mi gondolunk róla, túl azon, amit a hírek ismételgetnek, elsősorban azt a képet vártuk, amelyet ő maga ad nekünk magáról, magából. A „Ki Jorge Mario Bergoglio?” kérdést négyszemközt elsőként Antonio Spadaro SJ tehette fel a pápának. A bizalmas hangvételű válasz és a vele készült személyes beszélgetés szeptember 19-én jelenik meg egyszerre 16 országban. Magyarországon online a parbeszedhaza.hu-n és nyomtatott formában a Jó napot! Ferenc pápa vagyok című kiadványban olvasható.