Mitől olyan nagy ünnep karácsony? Talán attól, hogy gyönyörűséges üzenete van az emberről, a világról és erről az egészről, amiben vagyunk. Üzeni, hogy a mindenséggel mérje magát minden ember, hogy ez a világ eredendően jó, hogy ennek az egésznek a legmélyén túlcsorduló szeretet lakik. Míg hallgatjuk a magyar versekből összeállított karácsonyi versfüzért a 24 színművész előadásában, Amadeus Mozart Elvira Madiganje is felhangzik. Köszönjük művészeink együttes szolgálatát, fogadják szeretettel. A huszonnégy színművész, akik közösen mondják a karácsonyi verset: Bánsági Ildikó, Básti Juli, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Császár Angéla, Cseke Péter, Eperjes Károly, Koltai Róbert, Kubik Anna, Lukács Sándor, Mécs Károly, Molnár Piroska, Nagy-Kálózy Eszter, Pokorny Lia, Puskás Tamás, Ráckevei Anna, Rudolf Péter, Sára Bernadett, Stohl András, Szabó Győző, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Udvaros Dorottya és Vecsei H. Miklós Szerkesztő és művészeti vezető: Meskó Zsolt.
Megalapozott identitás nélkül csak sodródik az ember. A gyorsan változó körülmények és lehetőségek, a külső és belső kényszerek állandó kihívást jelentenek: kik is vagyunk valójában, mit is akarunk a földi életünkben, mi képes megtartani bennünket annak, akik vagyunk, mekkora változást viselünk el szétesés nélkül… Az ember nem “kész”, a jelen világ különösen is segítheti abban, hogy a benne lévő lehetőségek a javára kibontakozzanak. Visszafelé nincs út. Segít bennünket a sok kihívás a pozitív változásban? A beszélgetés ilyen és hasonló kérdések megfontolására hívja a nézőket, hallgatókat. Beszélgetőtársak: Meskó Zsolt, író, rendező Bellovics Gábor SJ Sajgó Szabolcs SJ
Online tanúságtétel és könyvbemutató a Párbeszéd Háza és a Szent Gellért Kiadó és Nyomda szervezésében.
Az évszázados romjaiból csak a II. világháború után újjáépített makkosmáriai kegyhelyet négy és fél évtizeden át jezsuiták gondozták. Ebből harmincnégy esztendeig P. Tamás János SJ, aki emellett két ízben is betöltötte az 1950 után Magyarországon maradt, illegálisan működő jezsuiták tartományfőnöki tisztségét. Szolgálati helye így a szétszóratásban élő közösség egyfajta lelki központjának is számított. A nagyrészt általa írt makkosmáriai "háztörténet" most bemutatásra kerülő kiadását olvasva ezért nemcsak a kegyhely történetében merülhetünk el, hanem bepillantást nyerhetünk a magyarországi jezsuiták, sőt az egész katolikus egyház hányattatott évtizedeinek történetébe.
